„Halottak: Isten különös teremtményei.”
Úgy képzeltem, hogy amikor nagyapám meghalt és én kilenc évesen otthon feküdtem betegen, lázasan, akkor ő beült megint a vadászgépébe és felszállt, áttörte a földi gravitációt, a külső szférákat, a naprendszert, a galaxist, és csak repült-repült – és repül mind a mai napig – iszonyatos sebességgel a világmindenségben, a nem-múló végtelenben az üvegtetős vadászgépén, és néz ámuló tekintettel a mozdulatlan csillagködökbe, az ürességbe, miközben folyvást csak ránk gondol, akikben újjászületett.
„Hát nem elég szórakozás maga, az, hogy élek? – Az emberek ezt mily gyakran elfelejtik rosszkedvükben.”
Solnay Dénes, akikben..., 2007. január 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése