Pergő másodpercek... Éjfél. Olyan lassan telik az idő! Kinyitom a szemem és álmosan nézem felpolcolt lábam alatt a könyvkupacot: Finály Henrik félig bőrkötéses latin szótárát, Az ezeregyéjszaka meséinek negyedik kötetét, két vaskos monográfiát a gnózis és a kétnyelvűség ókori helyzetéről, meg egyet a Holt-tengeri tekercsek kritikai kiadásáról. Zsibbadt bokám a szellem aranykorán, mint színes téglákból rakott, modernizált dóroszlopon nyugszik; fájó térdszalagjaim a tudatosságból a bódult sajgáson, egy obskúrus qumráni közösségen és Sahrazád érzéki hálószobáján át egészen Ciceróig hatolnak, majd valahol messze, Aeneas égő Trójájánál, vagy talán a bábeli toronynál letapadnak. Ínszalagok Guttenberg keménykötéses szefiráin át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése