[szövegromlás]

...homokban forog a szemem, fájdalmas éjszaka [...]

újra és újra, hogy tőrt szúrtam-e kibe?, mikor?; 

buggyan a vér a sebekből, spriccel az artéria [...] két 

kezem van! két tenyerem! befognám az összes sebet, 

[...] ujjaim közt vékonyan [...], hogy meghal az életem!, 
s vele hal a baj, ami én vagyok [...] hajnalra nyomtalan 
[...]pusztulok.