…felhők mögül a túlpart, akár egy történet a gyerekkoromból,
sejtelmesen elő-előbújik, ahogy magasan,
a hegyek felett a szél elfújja a párás, nedves levegőt, a régi emlékek úgy
hajtják egymást a fejemben, arcok, formák, mozdulatok jönnek elő és tűnnek el,
nem látok tisztán, nincs éles kontúr, csak maszatos, pára lepte táj, egy
berendezett világ, tárgyak, mint történetek, ide-oda tolhatók, sakkfigurák, impressziók,
Kháron ladikja úszik át, Nagymaros, Visegrád, álom szerint…
Solnay Dénes János, Dunakanyar, 2013.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése