a patakba gázolok a jéghideg víz szinte
égeti a lábamat az erek és inak mentén gyenge fájdalom hasít végig a testemen a
meder közepén megállok és a sodrást figyelem a nadrágszáram térd fölé hajtom
mégis vizes az alja lassan egyre feljebb szívva magában a vizet amíg a sötétkék
vászon hozzá nem tapad a combomhoz sárgásvörös bükkfalevelek úsznak sebesen
lefelé ahogy elérik a lábamat lassan körbeússzák majd a hátam mögött az örvény
lehúzza őket a csillogó fodrozott víztükör alá hosszan nagyon hosszan állok ott
és nézek felfelé a forrás irányába ahol még minden tiszta és tudom hogy mögöttem
már minden mocskos emberszagú és ihatatlan nincs állat amelyik lentebb inna a
patakból amíg én benne állok amíg én itt vagyok a patakban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése