egy gesztenyét a nedves aszfalton,
végiggurul, keresztbe az úton,
át a kavicsos járdán, elfordulok,
hogy lássam a kopasz, őszi fák
között a bokrokban hugyozó kutyákat,
nyüzsgő sietséggel emelik a lábukat,
az egyik a gesztenyémért ugrik,
de visszafütyülik a parkba, a
gesztenyefák közé, a vizes, sáros
fűbe, ahonnét a gesztenyém való,
amit most a kanálisba rúgok,
mert irigy vagyok: ez a geszt-
enyém, te korcs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése