Megzavartam volna valamit, egy
harmóniát, amit elhagyni kész lettél
volna, nélkülem is, velem se; egy
hamis kadenciát, elhangszerelve
húznád, mint az imát Názir gyermeke,
se egyedül, se vele, amit csak ő tud
helyesen eljátszani, frazírokkal, egy
hangszer, ami nem szól, néma
dallamokkal, egy kurta jel, ami
önmaga húrja lett, a kimért idő,
amiben végleg elveszel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése