„A folyó vizét felkavarja, ahogy lovak és elefántok gázolnak át rajta, vagy a halak és teknősök állandó mozgása; de a folyó háborítatlanul tovább folyik, nem zavarják meg ezek a jelenségek. Buddha olyan, mint ez a folyó. Bár a különböző tanítások halakként és teknősökként úszkálnak a mélyben és ellenszegülnek áradatának, a Dharma, amelyet Buddha tanított, folyik tovább, tisztán és zavartalanul.”
...mint önmaga körül örvénylő portömeg valahol az univerzumban, vagy a földi pokol valamelyik sivatagos, forró purgatóriumában a tölcsérforma forgatag, magával sodor mindent újra és újra a kínzó visszatérés; testen, ereken, sejteken, a szembogáron, a szivacsos arccsonton az őrület és gonoszság agytörzséig, pörögve-forogva ropja ördögi dervistáncát körbe-körbe a mélységből bugyogó nyughatatlanság, életre-hívás a józan ész ellen, amint a lélek egy szemhunyásnyit megpihen, ahogy a szív a testben lüktet és megáll, és ismét lüktet egyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése