[...esőcseppek kopognak az ablakon, élesen, ütemtelenül, sed neque quas posset terris inducere nubes tunc habuit, nec quos caelo demitteret imbres, színes-hangképekben verik a párkányt, megfejthetetlenül; mégis, legbelül kibomlik egy jól ismert dallam, halkan, még élesebben, tisztán, lent a nedves, agyonázott utcán - caelo et inferno - veszett kutya ugatja fájdalmasan a zápor-Boléro ritmusát...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése