[Eső veri az aszfaltot, egy pocsolyában a szemedet látom, a lábnyomon átfolyik újra és újra a víz, belegázolok megint, széttaposom a jelenést, ego te servabo ab hora temptationis, ha egy nedves folt is marad, a pupillád újból megjelenik, rám mered mérgesen, de ha a múlton merengek eltűnik, és egy tócsa marad a szemed nélkül.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése