#impression (Sgr A*)

„A múlt, jelen és jövő közötti különbség illúzió csupán, még ha oly makacs is.” Albert Einstein

A Sagittarius A* (a tudományos szakirodalomban Sgr A*) egy, a Tejútrendszer magjában található rádióforrás, átmérője 44 millió kilométer, Földtől mért távolsága pedig 26 ezer fényév. Bolygónk forgástengelyének – amely most nagyjából a Polaris felé mutat – precessziós mozgásperiódusa is 26 ezer év; és 26 ezer évvel ezelőtt – a felső paleolitikumban – a franciaországi Chauvet barlangban emberek rajzoltak állatokat, kéznyomokat és mindenféle jeleket a falakra. 

Jézus Krisztus időszámításunk kezdete után 30. április 7-én vagy 33. április 3-án halt meg a kereszten, tehát 728.182 vagy 727.090 nappal ezelőtt. Így az emberiséget legrosszabb esetben is nagyjából 727 ezer és 90 napja, azaz 1990,71 éve megváltották bűneitől, legalábbis lehetőséget kaptunk arra, hogy „aki Krisztusban van”, az új teremtés lehessen. A Sagittarius A*-n azonban erről semmit sem tudnak – ha léteznek ott vagy a közelben bárhol is értelmes lények –, tehát ők „még Ádám bűnében élnek”, ugyanis Krisztus fénye (a Krisztus-információ) egészen egyszerűen – a fény terjedési sebességkorlátja miatt – nem érhetett galaxisunk középpontjába. A Sagittarius A* környezetének még nagyjából 13-szor annyit kell várni a megváltásra, mint amennyi ideje a Földön ez megtörtént. Ők most a távcsöveikkel egy olyan bolygót látnak, ha a Földünket vizsgálják, ahol a Homo Sapiens még barlangban él, köveket ütöget egymáshoz, hogy szerszámot készítsen belőlük, és valamivel több, mint 24 ezer évet kell várnia arra, hogy Jézust a Golgotán megfeszítsék és ezzel az áldozatával a világ bűnét magára vegye. 

Rudolf Bultmann – protestáns teológus és filozófus – szerint nem érdemes a történeti Jézust kutatni, Krisztus jelentőségét inkább az üdvtörténet felől lehet és szabad megközelíteni. Meglehetősen földhözragadt kijelentés ez annak tükrében, hogy a megváltás tényének kozmikus aspektusai is homályban vannak előttünk. A természettudomány fejlődésével a bibliai hermeneutika eredményeinek létjogosultsága egyre inkább megkérdőjeleződik, a tertullianuszi „hiszem, mert lehetetlen” új jelentéshorizonttal bővült az elmúlt száz évben. Ebben a helyzetben már egyáltalán nem Jézus történetiségének, sokkal inkább a megváltás mint olyan univerzális hatásmechanizmusának kérdése kell, hogy elsődlegessé váljon. Ami Parmenidésznek, Platónnak, Arisztotelésznek, Plótinosznak vagy Szent Ágostonnak problémát okozott, arra ma ugyanúgy nincsenek egzakt válaszaink, ahogy az ő idejükben sem voltak. Ezeken a kérdéseken – meghasonlás nélkül – csak a hit által tudunk felülkerekedni, de ez csakis úgy lehet valódi és tisztességes, ha minden pillanatban képesnek mutatkozunk válságba sodorni magunkat a legbensőbb hitbizonyosságunk újra és újra történő megkérdőjelezésével és kompromisszumoktól mentes megalapozásával.