Füst száll fölfelé az elszívó irányába, meg-megtörve, kanyarogva, apró örvényekben, majd szétpukkanva, megint összevisszaságban egészen a rácsig. Mint a Sziklamecset szuffitáján az akantuszlevél, meg a csavarodó indák a boltívig, úgy hajtja a meleg fölfelé a fehér, szabálytalan füstoszlopot a porcsomós elszívórács sziszegő kürtőjébe. De hiába, lassan mindent beterít a pipa illata, rátelepszik az asztalokra, bekúszik a hajszálak közé, beissza magát a ruhába, a poharakba, a bútorkárpitba. Hideg szódát kortyolok és olyan érzésem van, hogy a buborékokból is az édes füst íze kerül a számban. Gyűrött, színes magazin fekszik előttem a kopott asztalon, halászok, meg tenger, hálók – vergődő halakkal…piros háttér előtt hatalmas fehér betűk, felirat, az ár, ha előfizetés, akkor olcsóbb, tavalyi dátum… Rácseppen a forró kávé, de nem szívja be a fényes papír, csak billeg rajta, ide-oda csorog, aztán megáll egy kis, sima pacában egy kardhal hátuszonya fölött. Az órámra nézek, fél három, lassan indulnom kell. A felhők mögül előbújik a nap és egy fénysugár megvilágítja a szomszéd asztal üveglapját. A falon Monet Impressiója, a levegőben Mandelbrot fraktáljai örvénylenek; én meg a kamerával babrálok, hogy valamit megörökítsek ebből a pillanatból, de aztán meggondolom magam, mert semmitmondó az egész, még nekem sem jelent semmit. Minek? Téma nélkül nincs mit tennem; nincs vele dolgom.
A szauna után letusolok. Állok a jéghideg zuhany alatt és gondolkodom. Vagy inkább emlékezem? A többiek már hideg rosét kortyolgatnak, én még húzom az időt, hogy egy kicsit lehűljek és magam lehessek pár percig. Nem keresem a társaságot, pedig jó lenne beszélgetni egy picit. Mindenki fáradt és ideges, sok a munka, meg a feszültség, de figyelünk egymásra, hogy ne legyen baj. Bámuljuk a kandallóban izzó farönköket, és cserszegi fűszeresre váltunk. Kellemesen hideg, bepárásodik tőle az üvegpohár. Kint koratavaszi meleg van – a tiszta égbolton jól látszik a Göncölszekér.
Holnap talán sikerül bejutnom a könyvtárba és kivenni néhány jó könyvet, hogy folytathassam a munkát, de az sem baj, ha nem, mert Hemingway-t fordítok, és az mindennél izgalmasabb dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése