Eszterrel olvasunk, ő az ágyon, én a fotelban. „Mit olvasol papa?“ „A filozófiáról. Te?“ „Én Sáráról.“ Visszafordul. Nézem, ahogy fekszik hason és mozdulatlanul olvas tovább. Kérdeznék még tőle, hogy milyen Sáráról, de nem akarom zavarni. Biztosan tudnom kéne, hogy ki az a Sára, így hallgatok szégyenemben, nem árulom el a tájékozatlanságomat. „Nem tudod milyen Sára? Ugye nem tudod?“ Meg sem fordul, csak kuncog magában. Kamaszos arcátlansággal kinevet. Ej ha! Elkap a méreg. „Miért, te talán tudod, hogy milyen filozófiáról olvasok?“ Hátrafordul. „Miért, van több is?“ Mosolyogva tovább olvas.
Az ember mekkora hülye tud lenni, ha zavarában nincs eszénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése