Ma éjszaka
tusakodtam az Angyallal, de lehet, hogy hajnal volt már, amikor az összes
hibám, fóbiám, kigondolt és elkövetett bűnöm a nyakamba zuhant. Olyan elemi
erővel tört rám az Isten, mint a szökőár, nem hagyott lehetőséget magyarázatra,
sunyi mellébeszélésre – minden penge éles és tiszta volt, gyötrően kíméletlen.
Nem párbeszéd volt, hanem dörgő kinyilatkoztatás, s ha nem történik valami, a következőre
elvitet az Ördöggel.
Most úgy
érzem magam, mint akit kihányt magából a világ. Azzal próbálom menteni a
helyzetet, hogy talán mégsem vagyok ilyen ocsmány ember, de a hajnali napfényen
kívül nincs mellettem semmi sem. Ha ilyen vagyok mégis, élni sincs jogom!
Rettenetes
éjszaka volt ez, soha nem éltem át ilyet. Át kell gondolnom a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése