azért-sziluettek

nem kérhetem számon, amit számon kérnem 

az időtől kéne, merülve folyvást a félelembe, 
egy márvány-dohányzóasztal mellől, áthajolva 
éveken át, folyvást merülve, folyvást félelembe, 
karodba, múltba, végtelenbe, egy dohányzó- 
asztal, amely felől az ön-kísértés sziluettje 
(költők és írók, a prózám, hogy akkor áthajoltál 
hozzám) az arcom köré fagy, körülrajzol egy szó, át-
hajoltál az asztalon hatvanhatszor, át, hogy számon 
kérd, amit nem kérhetnél, sziluetted az arcélemnél,
ott van minden félelmemben, más kísért, más úton