Nem osztozom senkivel a magányban;
mint kitárt test és lüktető látomás –
megannyi egymásba nyíló ásítás,
fekszem a padlón, ablaktól ajtóig
és vissza, óriás atomok vakítón-
tiszta üveggömb-fénye összeáll a
térben, s egy vibráló ölelkezésben,
visszahullnak lezárt szememre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése