fúj a metsző őszi szél egy téren át hangok
a fejemben már senki sem lát a szavaksúlyát úgy söpri peregve széltől szélig
akár egy ballonkabát lobogva mint
csattogó vitorlát tépi a hullámokon
elbújnom alábuknom kéne már senki
sem lát a nagy hidegben hangokkal a
fejemben térben és időben elenyészni
hangtalan a metsző őszi szélben]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése