Ma éjszaka fél kettőkor felriadtam, mint egy fuldokló, a mellkasom föl-le járt, zihált, kalapált a pulzusom. Felültem. Valami elveszett akkor a sötétben. Aztán, mint a farkasok óráját, lezártam magamban ezt a problémát, és hánykolódva aludtam tovább. Hajnalban felébredtem megint, de már tudtam, hogy valaminek nyoma veszett estétől reggelig, ami még este ott volt, amiről úgy hittem, hogy ott van, mert valaminek az igazsága csak bennünk, bennem van, nem objektív, nem egzakt, az ítéletünk által lesz hamis vagy igaz, de aztán reggelre már sehol se volt... Azaz volt, csak már másnak volt igazság, más igazsága, nem bennem. Elveszett múlt és megkezdett jelen. És megemlékezett József az álmokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése