És még inkább gyűlölték őt álmai miatt és beszédei miatt. Hiába nézek körül, egyetlen csillagot sem látok már az égen, a Hold mindent bevilágít. Lent a völgyben évtizedekkel ezelőtt telepített fenyves morajlik az éjszakai szélben, fekete alakja ide-oda hullámzik, akár az Akherón vize Kharón ladikja alatt. Elrugaszkodom a sziklapárkányról, egyik bazalttömbről ugrok a másikra. A hegycsúcsot keresem, de láthatatlan fatörzseknek koccan a testem. Hol vagyok? Hová lettem? Az emlékeimet eltemettem lent, ahol bükknek a fenyő meghajol, ahol kakukkfüvet tömtem a zsebembe. Tizenegy éve eltévedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése