Isten alól kibúvó

Isten alól kibúvó önzés, 

egy porcsomóban, amit 

az álló, forró levegő görget 

elő a sarokból, egy érzés, 

ami nem lenne való, mert 

az illanó idő meghaladta 

már, és nincs olyan naptár, 

amiben beéri egyik a másikat,

már csak a pillanat, ami 

meghasad, mikor az pusztító 
öntudat nyersen felvisít.