#impression (Borzsák)

A minap Borzsák István összegyűjtött munkáinak negyedik kötetét olvasva jutottam el Szemerényi Oszvald emlékezetéig, a kötet vége felé. Ez is csak egy megemlékezés, gondoltam, és tényleg, a szöveg nem hozott semmi újat a már megszokott klisékhez képest; "...tanultunk együtt, ...ő volt az egyik legjobb, ...tanár úr óráit hallgatva, ...már akkor kitűnt", etc. A cikk vége felé haladva azonban az a furcsa érzésem támadt, hogy valamit sosem vettem észre akkor, amikor ilyen, vagy ehhez hasonló dolgokról olvastam! Az idő szerepét! Az időét, ami látszólag oly evidens módon van jelen a megemlékezésekben, a mindennapjainkban, hogy fel sem tűnik néha, milyen kegyetlenül bánik velünk.

"...aztán, negyed évszázad múltán ismét találkoztunk" – írja a szerző. Negyed évszázad! Az huszonöt év! Na persze, van, akivel én is jóban voltam huszonkét évesen és azóta se láttam, de ez nyilván azért van, mert nem is érdekelt az illető, tehát nem kerestem, s ez az érdektelenség kölcsönös lehetett. Na de huszonöt év barátok között már nagy idő!

Visszagondolva, micsoda óriási távolságnak tűntek akkor az évek, amikor éppen bennük éltem a problémáimmal, gyötrelmeimmel, kétségeimmel, vagy éppen az örömeimmel, szép napjaimmal, boldogságommal. Aztán leperegtek "azok az évek" és észrevétlenül átadták helyüket "ezeknek az éveknek", ahogy majd ezek is elmúlnak egyszer, hogy később egyetlen bekezdéssel csak annyit mondhassak vagy írhassak róluk, hogy "...aztán, negyed évszázad múltán ismét...", vagy csak annyit, hogy "...és akkor, azokban az években" ezt meg ezt csináltam, s már idegenként, kívülállóként fogom látni mindazt, amit akkor régen olyan hatalmas elánnal megéltem, megtettem és bevégeztem. Elborzaszt az a tudat, hogy majd egyszer az, ami most történik velem, és amiről nem tudok és nem is akarok beszélni, mert "benne állok két lábbal", csak egy odavetett mondat lesz talán, egy mondat, ami érzelmek nélkül kimondható - puszta narratíva.

Az ember alapvetően lelki túlélésre rendezkedett be, az érzések csupán csak impressziók?