Úgy vélem, pontosabban úgy érzem, hogy csak egyetlen igazságot vagyok képes maradéktalanul elfogadni tényleges és mindenre kiható igazság gyanánt: a gravitációt; hogy tudniillik minden dolog egyre lejjebb és lejjebb hullik addig, amíg be nem esik Thomas Mann feneketlen kútjába, és úgy el nem tűnik benne, mintha sosem lett volna ezen a világon. Ez pedig addig tart, amíg el nem nyeli az egész mindenséget a múlt, s nem marad más hátra, csak egy örvénylő fekete lyuk, amiből semmi, de semmi ki nem szivároghat; ahol a jó és a rossz egy pontban egyesülve örvénylik saját ellenmondásaiban, de erről a semmi soha nem fog már tudomást szerezni. Vagyis, egyszer megint minden egyé lesz, de megint olyan egyé, ami sem nem stabil, sem nem nyugalmas, hanem fellobban mértékre és elalszik mértékre, akár az örökké élő, el nem hamvasztó tűz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése