Vodka narancslével, nem hizlal, tiszta szesz, habár a gyümölcslé cukor a javából, szóval önámítás az óvatoskodás. Tudom, hogy nem ezen múlik! Egy doboz Djarum elmegy az este. Szegfűszeges illatú füstje beszorul a szobányi lakásba. Otthon, édes otthon!
A sötétség relatív fogalom, olyan, mint a csend: viszonylagos. Az erdő zümmögése csöndnek tűnik, a város morajlása pedig elszigetelt zajnak. Rám süt a nap, de meleg fényét elnyeli a bennem kavargó sötétség. Gnosztikus kép fényszilánkkal és démiurgosszal. Kössetek az árbóchoz!
3 megjegyzés:
Lope de Vega
SZÖKNI, MARADNI
Szökni, maradni, maradozva menni,
S a távozóban nem övé a lélek;
Édes dalát hallgatni egy szirénnek,
S az árbocfához odakötve lenni,
Tornyunkat futó homokra tenni,
Elfogyni, ahogy a gyertyák elégnek,
Égből hullt démon, akit hajt a végzet,
Soha megbánni, soha megpihenni,
Kölcsön türelmet puszta hitre kérni,
Némult magányok közt beszélni bátran,
Öröknek vélni, mit elfúj a holnap,
Igazságok helyett gyanúban élni:
Ezt nevezik hiánynak a világban,
Lélekben lángnak, életben pokolnak.
Nagyon köszönöm! Bevallom (és szégyellem), hogy nem ismertem Lope de Vegát, pedig úgy látszik, kellene. Szép szöveg és helytálló, lendít egyet a blog szövegének statikusságán.
Szánom-bánom,lemaradt a fordító neve, Vas István.
Megjegyzés küldése