[...mint a hinta, amelyik elérte kilengése csúcsát, előre és hátra, kiszámíthatóan fel és le, ülök benne, ülök a deszkán, a tömegközéppontján, és lendülök újra meg újra, mint az inga a párizsi Panthéonban, sosem ugyanoda a térben, minden megfordult a tengelyén éppen, a fent, a lent, az előre és hátra, a most elmúlt, a hinta alattam a csúcson megállva megpihen, hogy újra fenn legyen, más térben, más időben...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése