Azt hiszem, hogy mindig velem, mindig bennem volt, csak nem vettem róla tudomást, vagy ha vettem, hát letagadtam magam előtt is, mert értelmezhetetlen és botrányos volt, most pedig, hogy napvilágra kerítettem, hogy kéz a kézben, jelent biztonságot és terhet egyaránt, viszonyt és megfelelést, igazodást és igazítást úgy is, hogy nem tudom még, mit kezdjek vele, pedig kellene, mert nagy robajjal, széllel érkezett, ahogy elröpült a Szináj felett, és lángoszlopban megállt előttem – vagy önhitten ezt csak én képzelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése